ELKÖSZÖNÖK

Na nem a Thao könyve írásától. A vezércikkek ingoványos talajától. Mivel már mindent elmondtam gondolataim ezidőben történő folyásáról, a dalnok lantja a sarokba kerül.

Jönnek még versek. Jönnek még írások ide. Több kritikai jellegű megjegyzésre nem telik tőlem. Ugyanazt a csontot épeszű kutya sem rágja, ha már nincs rajta semmi.

 

Búcsúzik a kobzos


A csata mezeje kihalt.
Itt - ott még keringenek
Éhes madarak.
A hősiesség, a dalnok
Eleme már a múlté
Maradt.
Jó lenne még küzdeni,
De lecsüng a kéz.
Hiába fegyvert nem fog
Senki.
Megpróbálunk tovább,
Csak előre menni,
Építve haladni, míg
Lehet.
Harcos szellemünk
Nem csorbult kicsit sem,
Pusztán orcánkat nem
Tartjuk oda.
Sok volt a pofon,
Simogatás alig.
Marad a szép szó.
A remény ki nem hal
SOHA!