Zord ez a táj...

 

...mi, mégis, mit tegyünk, mikor csak
úgy egymásba akadt a szemünk?
Tudtuk jól, valami lesz velünk,
Csak ki hitte volna, hogy oda,
A csöndes faluba elér a régi
Bosszú vágya, s harmatos
Életed lesz majd keserű ára!

 

Most még ölelj és fond át a nyakam,
Szeressük egymást, szépen , boldogan,
Aztán, mint angyal, a mennybe szállsz,
De szép fiatalságod, míg élek, megtalál.

 

Szerettelek, hidd el, oh, magadért,
Az amerikai menyasszony emléke
Hozzánk el nem ér, hisz más történet
Ő és mi mások vagyunk, oly kedves,
Ahogy randevúra jön velünk egész
Családod, mert a tisztesség így
Kívánja itt, de az esküvő át fog
Adni nekem és érintetlen szépséged
Ölelem... S mikor fáradtan, betegen,
Megtörten, évek múltán sírodra
Virágot viszek – nyugodj meg,
Jó férj voltam, s egész szívvel
Tied...

 

(A keresztapa szerelmi témájára,
Corleonéban...)

thao