Varázslatok kertjében...

 

...élek, sokszor nem is tudlak,
annyira belém égett a lényed,
külön gondolni rád szükségtelen.
Amíg ver a szíved, az itt is egy
dobbanás, amíg lélegzel, nem
kapkodok levegőért én sem,
mert vettél azt is helyettem...
Aki szárazon, üres lélekkel
ezt nézi, biztosan nem érti,
megvetőn elhúzza a száját is
talán...
Megtanultam rég, őrzöm a
világom, a szerelmet veled
mérem, s az egész csoda az
én tisztaságom, mihez köze
kinek és miért is lenne?
Te vagy a családom, mert
ha egészséges vagyok,
szárnyra engedett, messzi
élő gyermeket nem nyomorítok.
Örülök sikerének, külön kis
kuckójának, saját életének,
attól még szeretem, de te
kened meg a kenyerem,
én meg a tiédet...
Lázas arcodra vagyok hűs
tenyér, s mikor a rossz álom
engem utolér, a te nyugtatásod
hozza meg szelíden nekem a
békét...