Válasz az öreg indián versére

 

Engem érdekel a te utad,
Én attól érzem jól magamat,
Ha tudok rólad, s néped szenvedő
Történetéről, mert én – ilyen vagyok.
Kérdéseket teszel fel nekem.
Előttem gyönyörű, barázdált arcod.
Bocsáss meg, sok volt a kérdés, ne
Bántódj meg, ha valamit elhagyok.
Nem érdekel, hogy mennyit keresek.
Az én istenem leleményességgel áldott meg,
De utálatos az igazságtalanság – talán ezt
Népednél nem ismerik, talán ne is tudják.

 

Igen – kész vagyok halálra, szerelemre.
Temettem, de derű volt a lelkemben, mert
A távozó lélek füstje nekem mindig üzen.
A halál mellé a szerelem társítható, mert
Méltán együvé tartozó...
Hidd el, nagy öreg, mindig a más védelmét
Néztem, simogatás, jóság fészkelt meg
Tenyeremen... Aztán, mikor elmentem,
Mindig visszavártak – de te tudod, a lélek
Oly reppenékeny, mint a friss szarvasbőr,
Aki elhagy, az ugyanott párra soha nem találhat...

 

Fáj-e a könny nekem, talán ezt is kérdezted,
Emlékeim szerint – nem fáj, ha ritkán előjön,
Mint egy forrás, bennem mindig békesség
Kering, - aztán az Isten léte – tudod, nálam
Ez másként van, de lényege tiéddel azonos.
Bizalom, biztos fészek, ahová a bántás el –
El , soha nem érhet...
Meg az is kérdés volt, összetörten ellátam-e
A gyerekeimet, válaszom: - IGEN – mert létük
Létemre volt a bizonyosság, soha nem érhetett
Olyan bántás, hogy nekik ne a biztonságos
Ölelés, ételből a jó, a hasznos, szóból a szerető
Okos mindig jelen legyen...

 

Elnézem fürkésző, bölcs tekinteted, sajnálom,
Hogy téged - csak egyszer – nem láthattalak,
S okos, bölcs szavad tolmács útján hozzám
Nem érhetett el...
Minden, amit válaszoltam föltett kérdéseidre,
Azt hiszem, itt áll – lényegileg megírva....
Nézd el, nekem, a filmen szavad gyorsan
Elreppen, így nem biztos, hogy mindenre
Kellően megfeleltem...

 

Összefoglalva:- mélyen szeretek, serény vagyok,
Voltam, az ÉLET vadászatától nem riadtam,
Neveltem, óvtam gyerekeimet, s ha kellett a várt,
Hiányzó szeretet, adtam, hidd el, számolatlan...
Ért bántás, igen, sok seb volt a lelkemen, de mára
Leperegtek, mert lassan én is nyugodt és bölcs
Vagyok, mint a vén fák, s az okos csillagok...
Örülök, szavad megtalált egy kedves ember
Útján, tisztellek téged és megfér bennem
Szépen, szerelem és a megnyugtató
Halál...