Tudod...

 

...az furcsa volt, meg kedves,
hogy amint összecsapott az
élet, ismeretlenül, minket,
azonnal kötekedni kezdtünk.
Kerestük a csomót – na nem
a kákán, mert vízinövény,
az egy csepp itt nincsen...
értetlenkedtünk, mint süket
a lemezboltban, szegény
minek örüljön, hisz az egész
cók-mók tartalmát nem érti,
mert nem hallja...
mi nem akartuk a szívek halk
koppanását hallani, mert
macerás – meg minden, árnyék
van elég a világon, gondot meg
szaporítani – attól eléggé
megtanultunk félni...

 

De: - szólj a virágnak, ki ne nyílj,
mert én most nem akarom!
Parancsolj a madárra, röptödet
én más ívben akarom!
Üzend meg a napsugárnak,
Ne ilyen szögben süssön!
Fogd meg a halat a szárazon:
-Tanulj levegőt venni,
gyöngyöm! –

 

Értelmetlen parancsnak
Semmi az égkerek világon
Nem engedelmeskedik
Soha!!! Legyen az bármi,
Törvénye szerint munkál,
Vagy – ha ártasz neki,
Inkább elpusztul, mint az
Erőszak ostobaságát
Megfogadja...