Történet

 

A szép úr, a boldogtalan,
Ki rótta a munka útját,
Szinte hasztalan, mert
Nyomta sok rendelet és
Otthon is látogatták
Sűrű fellegek...
A szép úr egy vágyat
Dédelgetett magában,
Halkan, mint lent a
Szép halak, a mélységes
Tavak áttetsző, varázsos
Halkjában...
Még egyszer szeretni,
Csak ennyi volt az ég felé
Az árva sóhaj, még egy tiszta
Ölelés, melynek az alján nem
Található semmilyen mocskos,
Gátlástalan óhaj...
A csendes hal-ember, aki csak
A nagyvilágnak mutatott vidámat,
Megtalálta a csodás mindenség
Országát, melyért sokan az
Életüket tennék föl, akár egy
Szál kártyalapra, csak egy napra,
Csak egyetlen, boldog napra...

 

Mindent megkapott, káprázott
A szeme, szíve hálával lett telis,
Telis tele... igen megkaptam, de jó!
Most köszönöm, hálásan, jó, hogy
Végre a nagy út után őreá találtam...

 

Aztán jött az élet, a mocskos,
Az anyagias, a szűkszemű, a
Piszkos... fejét lehajtotta szépen,
Járomba, mint az ökör, kinek
Akarata egyetlen csöpp nincsen...
A boldogság elúszott, a szép, fényes
Angolna kisiklott kezéből, mely oly
Gyenge volt – és talán nem is tiszta...

 

Most fájdogál a szíve, csendesen
S egy nyugodt éjszakán a lelkét
A teremtőnek álmában, szépen
Visszaadja...