Tépett álmaid itt vannak...

 

... mindig velem, hiszen távol vagy bár,
mégis tudom, mikor alszol, szivem...
tolod el az időt, mint egy babakocsit,
hátha később ér el, amit nem kívánnál,
se ellenségnek, se barátnak, magadnak,
a tűrés határához már elért, mert alig
nyugszol, mikor fölriadsz, némán, s a
szürke hajnalon neked a semmi felel
bénán...
no akkor ott termek, mint barátságos
kísértet - lélek, s elsimítom a homlokod,
s hátad hideg páráját, kezem kedves
pilládon nyugtatom, mely tenyerem
melegétől súlyosan csukódik, ernyed
a test, oda a félelem, mert akartam,
elértem, kívántam neked, hogy többé
ne félj...
álmodban minden szépet elérj, soha
ne ejtsen foglyául a néma, ostoba félsz,
tudd, hogy a szerelmem olyan végtelen,
elérem veled a nap melegét, ahol minden
gonoszság elolvad, kis csomóvá zsugorodhat,
csak akarnod kell, mert akarom én, ennyi a
varázslat, nincs benne mágia, megvédlek,
mert végtelen, úttalan utakon, mennyben
és földön és a világmindenségben örökké
szeretlek, szeretlek tégedet, s nem engedem,
ne félj...

 

mert öröktől fogva már csak bennem élj...