Tengerpart

 

Egyszer még azért nem lenne
Rossz – csak úgy kiülni egy
Elvarázsolt homokba, senki
Nem lenne velem, lábamat
A sós víz becézve megnyalja,
Elgondolnám ott az életem,
Mert számot vetni szép
Helyen szabad,
Megtudnám,
Csak egyet sajnálok, csak az
Álmokat, mert amíg álmok
Voltak, kigondolva, szépen,
Benne voltam, benn a közepében...

 

Aztán, hogy valóság lett, színe
Szinte rögtön megfakult, s lett
Belőle azonnal árva múlt, ha meg
Nem lett belőle semmi, akkor
Nosztalgiával egy lépéssel utána
Tudtam menni és lázadó szívvel
Kikértem, miért,
Pont miért nekem nem,
Aztán az ember megy tovább,
Koptatva szívet, álmot és csodát,
Azt veszi észre, lassan lepereg a
Filmtekercs, de még jár egy ilyen
Szépséges, tengeres, ahonnan az
Ember sósan tér meg és emléke
Lesz szélnek, égnek, levegőnek, víznek...

 

Na, mindegy, elszállt s nem bánom már,
Amit nagyon akartam, véghez is vittem,
Semmi nem hiányzik és bizisten, semmise fáj...