Születésnap

 

Rájöttem, hogy ez a nap
Nekünk, anyáknak kedves.
Visszaörül a lelkünk a babára,
Midőn a fájdalmak már messze
Oldalogtak, átadták helyüket
Csodás örömünknek, rózsa arc,
Tíz ujjacska – és egyáltalán,
Rendben az egész!

 

Mi őket ünnepeljük, de hosszú
Lenne mindent felsorolni, mi
Ahhoz vezetett, hogy a bizonyos
Napon most könnyedén
Ünnepelni lehet...

 

Ünneplendő a kedves szerelem,
Mely éltető, édes és így virágot
Terem, ünneplendő a mama
Gömbölyödő hasa, nehezülő
Lépte, sokszor elfoltosodott
Arca, terhétől szakadó dereka.

 

Milyen szívesen tesszük mi
Mindezt és hogy elillan a neheze,
Mikor az áldott élet a szívünkre
Ölelve már békésen szuszog.
Ezért tennénk meg újra és újra,
Mi előtte történt, s míg a világ
Fönnáll – történni fog...

 

Ünnepeljük a szerelmet,
A terhes kicsi anyát, a rózsaszín,
Lenge szellőnyi, apró, csoda -
Babát, s ha mindezt egy csokorba
Vesszük bizony mindezeknek
Jár virág!

 

Az én életem párja, most
Megértettem, miért tiltotta
Meg mindörökre, hogy bárki
Őt ilyenkor ünnepelje...
Mert szíve óriás és ésszel,
Lélekkel belelátott abba,
Mi olyan keveseknek
Adatik...

 

A kezdettől fontos minden
Pillanat, a végeredmény
Büszkeség, de a láncolatból
Csupán csak egy szem, igaz,
Végeredmény, áldott legyen,
De önmagától létre sose jön.
Ezt látta ő át (csodálom érte),
Ami alapjában kétségtelen,
Kézenfekvő és vitathatatlan...

 

Ezért – is – szeretlek én okos,
Nagyszívű csodabogaram!