Szomorú tangó

 

Úgy teszek, mintha nem volnál nekem
És úgy teszel pont most te is, szíveden
Már nincsen seb, s az enyém is remeg,
Szép lassan majd le is esik....
Nem volt még soha szerelem, se veled,
Se velem, nem is láttalak soha, s te
Sose találkoztál velem, én se veled,
Csalás, mágia ez a szerelem...

 

Akkor...

 

Mért ez a búgó, sokat jajongó, síró
Bánat idebenn, akkor mért rezzen
Össze a bőröm, ha hallom a léptet,
Odakinn, mely idegen, mégis hasonlít
Ahhoz, mikor te jöttél, s ez borzongat
Oly hevesen...

 

Hiába...

 

Töröltelek ki, mert minden felejt,
De a bőr, az emlék a fejben, a ránc
A tenyéren, a suttogás, mely csak
Nekem... Igen ott és akkor csak én
Tudhattam, milyen a szerelem,
Veled, te...

 

Csalfa...

 

Te ádáz, te mindig ravaszkás, kin
Nem megy el senki sem, mert simán
Átvered őket, a kinti kemények csak
Nézhetnek farkasszemet, de velem
Nem tudsz mesélni, szint hamisítni,
Mert minden én vagyok neked...

 

Mellettem...

 

Megtanultál hinni, bízni, remélni,
Elrontottam az életed, mert látod,
Nem kell hazudni, sikoltva szeretni,
Csak ennyi a kulcshoz a szó, bolond
Vagy, ha eldobsz, némán, sötétben,
Árván, s meghal vélem a jó...

 

Igen, most legelőször,
Nyíltan, erősen, a bátor,
A szembe mondható...
Múlik a félsz, csak
Énvelem remélsz,
Hiszen szeretni
Egyszer
Való...