Szólj hozzám kedvesen

 

Ne fordítsd el az arcod.
Cirmos mosollyal nézz
A szemembe, kérdezz
Némán és nagyon
Szeretve...
Ne beszélj sokat,
Gyorsan, balgaságokat.
A csend sokszor jobb
Tanácsadó, hiszen
Mi már mindent
Megbeszéltünk...
Biztat a csend, riaszt
A sok fölösleges beszéd.
Öleld át a vállam, nézzük
A sötétben a halvány
Fényeket, tudom, fáj
Már a szemed...
Vedd az arcomat a
Kezedbe, mint törékeny
Virágot, öled melegében
Ringass el, mint síró
Kisgyereket, biztatón,
Kedvesen...
Ilyen egyszerű jónak
Lenni, csak egy pillanat,
Míg az életnek teret adva,
Nem rohanni, csendben
Maradni, velem...

 

Szépen szeretni, ezt
Nem kell tanulni,
Mert a szíved
Megsúgja,
Eltévedt

 

Kedvesem...