Szerelem

 

Neked, vagy nekem, oly
Mindegy, ma már, hisz ha
A fejed az ablakon benézni
Látom, már ölellek és a szív
Egymásba simul...
Rengeteg érzelem, realitás
Semmi, csak azt tudom,
Nélküled pokolra kell menni,
Mert bőröd édes, tükör
Bársonya a takaróm, hol
Megnyugszom, mint illatos
Bölcsőben a baba...

 

Tudod, a test, talán könnyű
Vonzás, de a lélek kőkemény,
Nyakas bizonyosság, melybe
Csak a fehér fal fér be, nem
A festett isten, melytől elborzadok,
Mellesleg ő is ezt teszi, szegény,
Mert a szegények pásztora,
Az igaz emberek tanácsadó
Lélek – orvosa nem érti, mért
Zuhog a neki szánt házban az
Arany, mikor a kisgyerek,
Otthon szépen éhenhal...

 

Tiszta életem vagy és vászon
Temetőm, örömben, betegen
Egyetlen lepedőm, gyógyulni,
Vagy egykor rádragyogó
Szemem letakarni – egyaránt
Te vagy, élet, elmúlás, boldog,
Bohém pillanat, hol végre
Megtaláltam magam és téged.
A benned rejtőzködő, kicsi
Gyereket, akit elhagytak, s fél
Egyedül, de én megtaláltalak
És elláttalak és ölemben
Hordozlak, hogy semmi baj ne érjen...

 

Ehhez adj nekünk erőt, kitartást
Pásztorok, szegények, lélekben
Tiszták kedves istene...