Rideg este

 

Hűl az esti levegő
Bársonyos a csend.
Szívem apró ablakán
Emléked dereng...

 

Apró kezem fogtad
A mézillatú estbe’.
Gondolatom alja
A tiéd kereste...

 

Kereste volna, de már
Messze jártál, méla,
Csendes bánat kútjába
Leszálltál...

 

Mi, meddig és miért?
Hallom gondolatod,
Értem, értem, csendben,
Miért fontolgatod...

 

Múlogat a varázs, sikít
Egy autófék, fölijedek,
Talán nem is itt kellenék...

 

Megállt a gondolat,
Lapát földet rája,

 

Két magányos ember
Be, az éjszakába...