Rideg este
Hűl az esti levegő
Bársonyos a csend.
Szívem apró ablakán
Emléked dereng...
Apró kezem fogtad
A mézillatú estbe’.
Gondolatom alja
A tiéd kereste...
Kereste volna, de már
Messze jártál, méla,
Csendes bánat kútjába
Leszálltál...
Mi, meddig és miért?
Hallom gondolatod,
Értem, értem, csendben,
Miért fontolgatod...
Múlogat a varázs, sikít
Egy autófék, fölijedek,
Talán nem is itt kellenék...
Megállt a gondolat,
Lapát földet rája,
Két magányos ember
Be, az éjszakába...