Rendeletbe foglalni...

 

...épp ideje volna, hogy szeretni
egymást csakis így szabad, gyöngéden,
szépen, ahogyan a csillag könnye hull
az éjszakai égen, s ezüst csöppje a
földre, mint a pille, hangtalanul
ezüstös porrá omolva szétgurul...

 

az ezüst apró szikrái mindenkit
megtalálnak, kik épp ölelik egymást,
lebegve, a másikba lényegülve, mint
egybeforrt, forró szoborcsoport...

 

kezem közé fogom az arcod, mint
virág szirmát, kárt ne tegyek benne,
ragyogó arcod fénye mindenért
megvigasztal...

 

utat mutat – talán – a távoli jövőre,
tudod, majd, valamikor...