Ragozás

 

Én álmodom veled, te is.
Én látnálak is, meg nem is.
Akarnám, de nem annyira,
Mint te ezt akarod, mert
Nem egyszerű dolog...
Én dolgoztam, elfáradtam,
Már nem tudok sokat...
Te még sokat akarsz,
Előtted ezer feladat.
Én nem kértelek,
Mikor nekem volt
Nehéz, most mit akarsz,
Mit diktál tenálad a józan
Ész?
Feladatod nem feladatom.
Nem is lehet, szívről meg
Balgaság beszélni, hol még
Üres a keret...
Tégy a keretbe képet, ne vedd
El tőlem a maradék szépet,
Mit még megélni szeretnék!
Én – de nem mások kárán,
Nem úgy akarnám...
Te akarsz, de nem tudod,
Az milyen, csak akarod.
Én nem akarok semmit,
Mert fáradt és kiábrándult
Vagyok, de telve szeretettel,
Ne élj vissza ezzel, mert
Beteg ember könnyen sérül.

 

Mi derült ki az egészből?
Akarod. Akarom? Feladat.
Nem vállalom. Akarlak?
Meglehet. Meggyőzhetsz?
Kétkedek. Adni tudsz?
Vagy kapni szoktál?
Biztos vagyok, vagy
Elbizonytalanítottál?

 

Kőből vagyok.
Homokkő.
Homokvár.
Szép, komfortos,
Bedől, szétszáll.
Ne építs rám,
Már nem lehet,
Az eső elmosta
Már minden
Léptemet...