Rád gondolok...

 

...mikor a fák mandulavirág
könnyeket sírnak, nekik a
méhecske a szerelem, de jó,
hogy én melletted maradtam,
nem keltem még föl, pedig
elindultam, hisz szomjasak
vagyunk, mind a ketten, de...

 

ilyen szerelem után várhat
minden, de minden, bőröd
az enyémhez tapad,s a
levegőben még rezegnek
a súlyos, teli vágyak –
mennyire imádlak...

 

nem tudok róla beszélni,
nem is kell, csak nézlek,
ahogy neked is rajtam
áll meg ragyogó
tekinteted, majd,
mint a pilleszárnyat,
egy ujjaddal végig
a csípőm vonalát
alig érintve
elkalandozol...

 

szépséges szerelmem,
csak ennyit suttogsz,
s ettől a bőröm kigyúl,
de elmegyek, hozom
a pohárban a sok
józan buborékot,
s hiszem, míg
egymást
szerettük,
az isten
halkabban
tette dolgát,
csendre intette
szorgos nyáját,
mert a szerelem,
az élet minden
féle és fajta
forrása
számára

 

sérthetetlen....