Pereg a naptárlevél...

 

...időnket elfújja a szél,
s ha meggondolom,
minden perccel magam
az elmúlásnak lehajtott
fejjel odaadom...
minden pillanat a mi
pillanatunk, s ha lejár,
időnk lesz kevesebb,
pedig annyi mindent
kéne tenni már, gyorsan,
hamar, mert kifutunk, s
üzenetet nem biztos, hogy
hagyni tudunk...
nem biztos, hogy minden
begyűjtött fontosat el
tudunk még mondani,
hogy mindent , de
mindent, mit szívből
adnánk, meg tudunk
még osztani...

 

pereg hát a naptárlevél,
szűkül az idő és a tér, s
nem magamat sajnálom,
csak a hitet konzerválom,
hogy értsék meg, élni
egyszer lehet, s ez
olyan gyönyörű,
én már rájöttem,
így távozóban -

 

nagyon becsüljük meg,
emberek...