Ön nagyra van magával...

 

...édes úr, pedig csak a kabátja
melegebb, hisz a csipkés rongy
a fagyban belőlem semmit nem
takar, sem a szőrehullott,kopott,
kicsi kepp...
most latolgatja magában, mit érek,
mennyit adjon és hová vigyen, de
arra biztos nem jár gondolatban, hogy
a sarki kocsmárosnál kenessen egy
zsíros kenyeret...
forralt bort diktáljon didergő,
semmi kis belembe, ami meleget
ma még nem kapott, s az aszfalt
ilyenkor nem kegyelmez, tél van,
ma szörnyen fagyott...

 

az sem a maga gondja volt, hogy
ivott az apám és goromba volt, az
anyám meg meghalt egy fűtetlen
éjszakán és ezzel minden kicsi
jónak – vége volt...
ha nem akartam martalékul esni,
menekültem idegenbe ki, jobb
egy vadidegen, koszos ágy is, mint
egy féreg, ki laposra veri...
nyáron még elmegy, s a pék is kedves,
nem kér tőlem semmit, sajnál, s kicsit,
titkon szeret, de nem mondhatja, baj
lenne belőle, így kapok tőle kiflit,
kenyeret...

 

egy este össze fogok esni, s mert mire
észbe kapnak, orvos sem segít, így
elkaparnak olcsón, ima nélkül, letört,
kicsi, útszéli egeret...