Nem tudom kifejezni...

 

...mi vagy te nekem, s nem segíthetsz,
mert megreked a szó, az érzés idebent.
Vagy olvasztója dermesztő fagynak, vagy
Biztonsága rettegő álomnak, vagy kísérője
Szenvedő munkámnak, mi öröm, s csak
Belső kötelesség, de tennem kell és tenni
Oly nehéz, folyamatosan- még...
De lehet majd egyre nehezebb és lehet,
Hogy a szavaimat elveszi valami fölső
Hatalom, s maradok némán, csupaszon.
Elvesztem az emlékeimet, a mondataim
Felét, s nem kérhetlek, légy velem, igazíts
Ki még, hogy tehessem, hogy lehessek,
Mert nem tartozol hozzám még, vagy
Már, vagy soha és csak a szépség halála
Fájna, de abban se tudnál mellettem
Lenni, mert más szeretni és más verset
Írni és verset írni borzalom és gyönyör,
Nem osztható. Áldás és Isten verése a
Kötelező szó, melyet nekem ki KELL
Mondanom, de téged nem kért rá semmi
Hatalom, tehát dolgom nem lehet dolgod,
S betegen nem leszek teher, mert a vers,
Ha meghal, én is meghalok,s az szinte
Mindegy, hogy velem leszel...

 

Egy hebefrén isten megtartott élni és
Bűvös szókat adott a számba, miket
Sáros homoknak érzek néha, néha meg
Mennyei manna – tudom, hogy hasadt
Tudatra vall a sor, de igaz, őszinte szó.
Félek tőled, akarlak téged és mindez
Egyáltalán nem való és nem kellett és
Gonosz erő hozta ezt a megveszett
Szerelmet, melynek nincsen teste,
Ami kétségbe van esve és S.O.S.-t
Kiált, de minden fülben viasz, ha
Erre szó kerül, szenvedésem senki
Nem takarja be és nagyon fázom,
Ebben – egyedül és nem tudom
A mozi végét, de elfelejtettem,
Mi volt az eleje! Segítség!
Baj van!

 

Miért nem pusztulhattam el, mikor
Pont itt volt az ideje?