Nem lehetsz velem

 

Csak néhanap, de ez nem is
Fontos nekünk, minket keményen
Tanított az élet, nem úgy, mint mi
A gyerekeinket... mi simogatással,
Jó szóval – minket sokkoló bajokkal,
De nem vehette el a hitünk, a bennünk
Itt, mélyen lakó szeretetünk, mely nem
Csupán szerelmet, vágyat takar...

 

Én érzem,ha fájsz, ha hajtasz, mint az
Igavonó állat, neked rajtam a szíved,
Akkor is, ha éppen nem vagy és aggódó
Gondolatod az enyém – félsz-e, vagy
Fázol, drága lelkem – s ha nem bírod,
Legalább a hangodat útra kelted hozzám,
Legalább az velem lehessen... és hallak,
Megnyugszom, vagy téged csitítlak, arról
Meg nem kérdezlek, ami, tudom, fáj neked.

 

Biztos lehetsz, mióta megtaláltalak, mióta
Rabja lettem makacs és édes, szelíd
Pillantásodnak, nem menekülök, nem, mert
Nem engeded – hisz ha akarnék, úgyis
Elmennék, de nélküled csonka, süket a lélek,
Veled Liszt B-A-C-H- ja feldübörög és
Annyi, hosszú, kínos év után, újra virágos
Az – élet...