Művésznek lenni...

 

...megváltás, kiválasztatás,
fájdalom legálissá válik,
közügy a szívem, mi benne
lakik, elemzik okosok, illetve
kevésbé okosok...
de nem hal meg a fájdalom,
rögzítődik, hogy voltunk,
itt, a sárgolyón, temettünk,
szerettünk, vágytunk, és mi
maradtunk árván, fosztott
állapotban, de könnyes
arcunkat a vers letörli és
marad a bizonyosság, hogy
mindenki megáll egy percre,
mikor a sorok megütik....

 

S szenvedésünk, mely igazából
Csupa öröm, olyan irigylésre
Méltó, cserélnének velünk , sokan
De nem lehet, mert igazságos az
Osztás, tehetség, diadal és fájó,
Kietlen szerelmek, bánatok, csak
Egymásnak elsuttogott titkok...

 

Ez a csoda, ez mindig miénk marad,
Nem cserélhető, nem megvehető,
Szenvedünk nevetve – tehetséget
Adott az Úr – viselni kell,
Örökre...