Most nem hiszek...

 

...semmiben, most üres a fejem.
A szívem meg csak üti a monoton
Ritmust, ahogy hozta, érzelmeket,
Álmokat a mostani idő nem rajzol
A homokba...
Az áldott homokba, melyből a szél
Lassan kifésüli a belévájt írást, de
Ami fontos és örök, az a lélekben
Megmarad szépen, fölössé válik
A sírás...
Nem ejt könnyt senki, a némaság,
Mint okos szántóvető, nézi a magtárban
A szépen learatott, zsákba szemezett
Búzát. Nem rohan ezer kenyeret
Sütni, bevárja, míg az ideje eljő,
Hisz csak annyi...
Annyi kenyeret szabad sütni, amennyi
Jóízűen elfogy és áldássá válik, nem
Teszünk dőreséget, nem rohanunk elé
A bölcs időnek, mi hidd el, ki érdemli,
Annak javára munkál...