Mit számít...

 

Mi az, hogy tér, meg idő?
Ma vagyok, holnap napi
Utad talán, mint nekem,
Apa után, tíz percre, a
Temető...
Biztosan tudtam, nem fogom
Látni, hisz az urna után én
Magam szórtam, csorgó
Könnyekkel a port, de mikor
Az otthonom ragyogott, s
A sok gyerek épp iskolában
Tanult, egyedül maradva
Vágytam...
Olyan jó volt a hűvös fák alatt,
Elérni picurka sírodat, ott egy
Percre szót váltottam veled, de
Tudtam, szándékod már engem
Hazaint, hiszen ebédelni jönnek
Haza, mind...
A te hangod csengett a fülembe,
De másnap ott voltam, megint,
Arra az egyetlen percre, így telt
365 napunk, apa, aztán rögtön
El is mentem, idegen országba,
Majdnem meghaltam, de hozzád
Vissza kellett térnem, apa!
Már lassan közelítem a te korod,
Szűk tízes választ el, mikor már
Amott volt választott otthonod.
Nem kellek...
Ezt bárkinek el kell hinni, mert
Nem akarok én semmilyen
Csudát tenni, de nyeretlen
Lóra fogadni ostoba, dőre,
Ki fogadna egy lelkes
Elmenőre?