Mit hittél, kis bolond...
...hogy kést döftél a
szívembe, netán?
Ugye, nem vagy ennyire ostoba,
Ugye, nem? Igazán?
A szívem erős, kedves
fallal körül van
Építve, benne csodás palota, ott lakom.
Nem vagyok rab,én akartam élni ebben,
S köszöntem szépen, hogy fogadtak,
Szerettek, értem igazán, mindent
Megtettek, s velem voltak és vannak,
Mikor örülök, s hogyha fáj...
Ne kerülgesd többé váram
környékét.
A szívesen látottak könnyen bejutnak,
De hívatlanul nem merészel közelembe
Jönni senki, mert a várárokban erős
Karók laknak, szúrnak, nyársalnak...
Ne tévesszen meg a rajtuk úszó tavirózsa!
Álcázás, s csak annak szép, kinek a szíve
Ártalmatlan, tiszta...
Ne jöjj többé váram
közelébe, mert a
Vár ura hatalmas, erős és kegyetlen,
Ha birtokát háborítaná, holmi botor
Idegen...
Ő hozzám kedves, könnyed,
jó és nagyon
Szerelmes, epret szed s virágot, nemes
Borokat, hogy jó legyen a kedvem, mert
Szeret...
Egyszóval, ha jót akarsz
magadnak, messzi
Kerülj el, oktalan, sötét idegen...