Mit hittél, kis bolond...

 

...hogy kést döftél a szívembe, netán?
Ugye, nem vagy ennyire ostoba,
Ugye, nem? Igazán?

 

A szívem erős, kedves fallal körül van
Építve, benne csodás palota, ott lakom.
Nem vagyok rab,én akartam élni ebben,
S köszöntem szépen, hogy fogadtak,
Szerettek, értem igazán, mindent
Megtettek, s velem voltak és vannak,
Mikor örülök, s hogyha fáj...

 

Ne kerülgesd többé váram környékét.
A szívesen látottak könnyen bejutnak,
De hívatlanul nem merészel közelembe
Jönni senki, mert a várárokban erős
Karók laknak, szúrnak, nyársalnak...
Ne tévesszen meg a rajtuk úszó tavirózsa!
Álcázás, s csak annak szép, kinek a szíve
Ártalmatlan, tiszta...

 

Ne jöjj többé váram közelébe, mert a
Vár ura hatalmas, erős és kegyetlen,
Ha birtokát háborítaná, holmi botor
Idegen...

 

Ő hozzám kedves, könnyed, jó és nagyon
Szerelmes, epret szed s virágot, nemes
Borokat, hogy jó legyen a kedvem, mert
Szeret...

 

Egyszóval, ha jót akarsz magadnak, messzi
Kerülj el, oktalan, sötét idegen...