Mikor velem, mikor...

 

...nyitottál rohanva, nyakamat
ölelve, mint őrült magányos,ki
végre révbe ért és nem veszíthet,
soha , soha többé...
mikor kavicsot rúgva, mikor...
a bort, a cigi füstjét, a kellemes,
késői vacsorát, ketten, mikor
örökké ... mondtunk és hittük
és éreztük, nem lehet másként,
mikor te és mikor én kegyetlenek
lettünk és direkt elhagytuk
egymást, hogy fájjon...

 

tudtuk, azért van, hogy a másik
még jobban visszavágyjon, várjon,
lássa, milyen a zakatoló, üres idő,
nélkülünk, hiszen úgy csak őszi,
esős temető, de velünk békés,
májusi nap, mikor rózsaszínű
árnyak lengik be a sírokat,
mikor végre megértetted,
az elmúlás semmi, mert
nincs hatalom, mely
elintézné, ne tudjak
többé veled lenni...