Miért kössek békét...

 

...a dermesztő ténnyel, hogy
nélkülem, s messze vagy,
hallom a hangod, eljut a
szeretet, a kedves üzenet,
hogy mindig velem vagy,
s én veled vagyok...
csak kicsit átölelni, aztán
hazamenni, az is jó lenne,
de érzem, most nem vennéd
szívesen...
fogadd el a messzi küldött
lelkem, mint egy elkésett
csomagot a fronton, mely
kiszáradt már, s bizonnyal
penészes és megjárt ezer
utat, míg a címzetthez
elért...
mégis, zokogva ölelte magához,
csókolta a gyűrött, nedves
papirost, mert otthonról jött,
szeretettel küldték, talán az
utolsójukat is beletették, csak
tudja az elveszett, hogy nekik
mindig él...
így élsz te nekem, gyűrött
papiros a szívem, de lüktet
és teneked mesél, hogy el fog
a mi frontunk is múlni, nem
kell gyűrött csomagokat várni,
én fogok neked,
sütni kenyeret,
a szívemből,
mesés, piros,
imádó kenyér,
neked, hogy
vagy, létezel,

 

s hogy már
örökké
velem
leszel...