Messzi üzenet...

 

...nekem, vagy neked,
már szinte nem számít,
nem is lényeges...
én várom, vagy te vársz,
egy apró, nappali csodát,
mikor például ferdén
süt a nap, s megcsillan
egy üvegpoháron...

 

oly kevés elég már, lassan
megszokom, ismeretlen
bánat, vagy fájdalom...

 

„Légy fegyelmezett!”

 

Attilánk súlyos szava ez,
s én őt kérdeztem, mindig
a szívemmel, nem késett
soha tőle a válasz...
nos, fegyelmezett, tényszerű
vagyok, de belül minden
boldog percért ordítok,
de kinek mutassam?

 

Gyengének látszani...
nos, ezt ma nem szabad,
de – aki tudja titkos, belső
igazamat, az érti meg, hogy
egy jó szóért mindenre jóval,
nyitott, meleg, simogató
tenyérrel válaszolok...
egy tekintetért mindent,
szó szerint mindent,
odaadok...