Mélázni...

 

...egy csöndes délutánon,
ferde sugarak lágy ívébe
merítve békésen arcomat,
elgondolni, mennyire
szerettem, s milyen
csodás volt vele
minden kiszámolt
pillanat...

 

Elszégyellem magam,
s intem józanságra:
- Nem elég ennyi,
te balga, neked? -
hisz a dolgok jönnek,
mennek életünkben,
ki az, ki merné hinni,
most én a percet
önkényesen, magam
állíthatom meg...

 

Köszönj meg nekem
minden édes órát,
hidd el, szívből,
magam is ezt
teszem...

 

S ha eljön majd a nap,
mikor már elszámolni
kéne, biztos visszagondolok
rád, mint csodás élményre,
s nem piszkálom, mi hiányzott
belőle, csak az ölelésed, csak
a bőröd, csak a sok őszinte,
be nem váltott ígéret jut
eszembe és szíven simogat...

 

Nagyon jó, hogy voltál,
már nem baj, hogy
nem vagy, de ami
a miénk volt,
örökké, tudom,
ittmarad...