Megtört a nyár...

 

... már oda az aranysugár karja,
Kis tőrdöfés csupán a nap egy,
Két erőltetett próbája:
- Vagyok, mint nyáron! -
De ez nem igaz, eltörött az
Erő, ünnepélyesen oda az
Idei, utolsó pillanat.

 

Lesznek még próbálkozások.
Lesznek még fáradt aranyak,
De a tüzes lurkó biz elszaladt,
S lankadt léptű, köpenyes
Öreglegény baktat a lombban
A fák alatt...
Én szeretem az őszt, megnyugvás,
Érett gyümölcsök, harsány rohanások
Helyett megfontolt béke, kis örömök,
Ha tiszta az ég megbabonázott kékje.

 

Most megfontolt lettem, már nem
Lázadok, egyik lépés másik után,
Éretten haladok és mint egy
Buddhista szerzetes, annyira
Mimikátlan, alázatos, de
Kimozdíthatatlan vagyok.
Az én őszöm is beérett.
Leszedem gyümölcseimet.
Elvermelem gondosan,
De a szunnyadó ágat,
Magamat,
Jövőre
Elrakom,

 

Gondosan...