Megrettentem...
...mert nem szeretlek
többé,
s ez nem okozott fájdalmat nekem.
Visszahőkölt szívem a hazug szótól,
S már nem látnálak többé nálam
Szívesen...
Akkora volt, benn, a sokk, no mégis,
hogy látni téged nem akarlak többé...
A pont – eddig azt hittem, írásjel
lehet csupán. Most megértettem,
dorong és goromba, mellbe üt.
Kivégez, minden érzelmet eléget,
súlyával, rettenetes erejével...
A hazugság fekélyes,
gennyes
bőrbetegség, ha látszana, talán
jobban el lehetne viselni...
Bent rágva megeszi a gyengét,
ki benne szenved – ne lássalak
többé...
Ha tényleg beteg volnál, ápolnálak,
szeretnélek téged, kamillával, kötéssel,
kellemes, hűsítő krémmel kennélek,
mert a beteg szenved és fél...
Így – szegénykém, rohadj
meg,
Magad akartad, magad kerested.
Sajnállak, de nem vállalom fele
Szenvedésed – nem érdemelted.