Már

 

Már majdnem azt hittem
Már majdnem döntöttem és
Megszoktam milyen az élet
Nélküled...
És nem fájt, mert nem akartam
Nem hiányoztál, mert tiltottam,
Tiltottalak...
Téged, szivem, de nem lehet, mert
Nem rajtunk áll, határ a végtelen,
Veled...
Maradj még, olyan jó ha csak
Fogom a kezed és jó a bánatod,s
Jó az enyém...

 

Bánatosan is lehet az ember boldog,
Ha párban bánatos, s a szép, szürke
Bánatok lassan elunják, ez nem nekik
Való, az ilyen társaság, s maradunk
Csak ketten csak te – és csak én...