Letícia

 

Mi maradt belőled, kislány,
Ki eljöttél velünk a kalandok
Útján, törékenyen, elveszetten,
De bennünk bízva, mert szerettünk
Mind a ketten és az őrületbe te is
Kacagva jöttél, hajó, rakomány,
Keresése a nagyon nagy kincsnek,
Mely végül hihetelen - meglett és
Mi lett az ára? Drága életed, mely
Nélkül, mi ketten, férfiak ottmaradtunk,
Némán, védtelenül és a kincs neked nem
A milliónyi dollár, hanem a kettőnk szerető
Gondossága, mely mindennél nagyobb ár...
Most kisöcsédé a hatalmas vagyon, s ő
Olyan, mint te, nem szédíti,nemigen érdekli,
A múzeum őre akar tovább is lenni,
A tenger kincseit büszkén megmutatni...
Teheti – hisz részed óriási pénztömeg,
Minek, oh, mondd, már minek?
Neked már nem kell, s miénk a fájdalom,
De én is megyek utánad, s csak barátom
Könnyei siratják mesés kalandunk minden
Nyomát, mert meghalok, ő nélkülünk marad...
Letícia, tiéd lett mindőnktől, élőktől,
Holtaktól, az örök szerelem, a kaland,
A mesék csodája, a pillanat...

 

 

( A "KALANDOROK" C. FILM EMLÉKÉRE, MELYRE MÁR CSAK AZ ÉN KOROSZTÁLYOM  EMLÉKEZHET. GYALÁZAT, DE A MÁSIK FÉRFI FŐSZEREPLŐ ÉS A TÖRÉKENY KISLÁNY NEVE NINCS A FEJEMBEN, CSAK ALAIN DELONÉ. ELNÉZÉST MINDKETTEJÜKTŐL!!!)