Leonard Cohent hallgatva

 

Ez a mély, fájó férfihang
Könyörög, mint egy bús ima.
Vall szerelemről, ami persze
Nem múlik el soha...
Tudja ő is, hogy elmúlik,
Hiszen kiáltása azért érdes...
Csak az az édes lélek,
Csak az a szép test...

 

Miért nem tartható meg?
A legnagyobb titok...
Kis repedések keletkeznek,
Mint mikor a sziklába a
Víz befolyt és akkor már
Mossa, mossa, senki, de
Senki nem segíthet rajta...

 

Akkor miért is kell botorul
Hazudni, egy ablak alatt
Ezerszer, titokban elmenni,
Infarktust kapni, földre
Hullva sírni? Mert nincs
Elég erő, hogy kimondjuk:
Eddig és nem tovább,
Most eljött a mi napunk...

 

Marad az érdes dallam,
Marad egy – két, sok ital,
Próbálunk újra, újra, de
Jön a régi dal...,s maradunk,
Ahol vagyunk, semmi nem
Változik többé, csak a vágy
Mar keserű sebeket megtört
Lelkeink köré...