Légy velem...

 

...én megígérem – amennyire
lehet, nem bántalak meg soha.
Kínjaidat megértettem, a kötél
Hol szorul a nyakadon, már
Pontosan tudom – de...
Ebben a retkes nirvánában a
Saját, keserves, kiharcolt helyem
Megtaláltam és nem fogom már
Elveszíteni soha, hisz...
Sorsommá lettél, életem része,
Nem tudok másként élni, érezni,
A rémületes, nélküled való
Semmibe üveges szemmel,
Tétova kézzel csak intek,
A megsemmisülésnek...

 

Bizonyossággá váltál, örökre
Lélek-örökség maradtál, mert
Másként nem lehet...
Foglak még bántani, látszólag
Elhagyni, százszor, de vissza és
Vissza és visszahúz magadhoz
Hatalmas szíved...
Benne örökös lakóként egyedül
Csakis én vagyok, megbolydul
A saját világod, helyedet te sem
Találod, ha nem vagyok...
Most mit tehetünk az élet joga
Ellen, mit tehetünk egymás
Ellen – mi ketten?

 

Semmit, mert megíratott, hogy
Akár egy életen át viselni kell,
Mert őrület, szenvedés és átok,
Megborzongatja az értetlen
Világot, de nélküled
Semmi nem vagyok...

 

S nélkülem a te lelked is

 

Halott...