Lázár...
...ahogyan a Könyvek
Könyvében
írva áll, vétkéért kivettetett a
szemétre, vezekelni, vagy mert
csak így akarta próbálni az ÚR,
a hatalmas, a mindenek fölött
kegyelmes, vagy porig vétkéért
alázni – ma már mindegy...
Az Írás szerint éveket
töltött el
Ottan, sebekkel, férgekkel
Borítottan, s tűrte sorsát
Csendesen, pusztán ajkát
Elhagyta egy-egy halk fohász,
Így kérlelte, halkan az Atyát,
Bocsássa meg neki, mit tett,
Vagy nem tett – nem vádol,
Nem kesereg, tűri sorsát,
Megadón, égbe néző szemmel,
Töretlen hittel, hogy egyszer
Neki megbocsáttatik, s ha
Teste már nem lesz ép,
Legalább tisztává nemesedett
Lelke az ÚR- hoz emelkedik...
Megbocsáttatott neki és
Megkegyelmeztetett, halhatatlan
Lelke égbe emeltetett, de előbb a
Földi mocskot testéről lemosták,
Reája fehér gyolcsokat gyöngéd
Kezek adták, az ÚR üzenete képpen,
Hogy megváltódott, itt, a földön,
Még lenn...
Emelj fel, Atyám a
mocsárból!
Mindent letettem már, tudom,
Ami szemednek nem tetszően
Történt...
Öltöztess, fehérbe, vedd le bánatom
Nehezen nehéz köpönyegét, bólints,
S megüdvözülve, érdemelten járulok
Fenséges színed elé...