Lágyan érints meg...

 

...hiszen a hullámok is
megszelídültek, a tenger
nyugodni tért, pihen...

 

lágyan érints meg, hisz
a zsiráfok este kecses
nyakukat egymásba
hajtják, ezzel a bókoló,
szép mozdulattal ők is
lágyan szeretik egymást...

 

elpihennek a zordon
hegyek, rajtuk a köd
puha párna...

 

a gém hosszú nyakával
széttekintve, nyugtalanul
a párját várja, hisz a nap
lement...

 

lágyan érints, mint minden,
ami él, s szeret, mert meg
kell értened, sem hangos
szó, sem durva érintés
hozzánk nem való...

 

mert mi szeretünk, mint
a lovak, okos, nagy szemünkkel
nézzük egymást, homlokunk
összeér, s az utolsó sugarak
betakarnak...