Kavarog bennem...

 

...ezer gondolat, gyorsan
leírom, mert elszáll, elszalad
s a kimerült semmi ül szomorú,
lehajtott fejével, sötét szemével
búsan az éjszakába néz...
a gondolat halálát megvárni,
az értelem fényét pislákolni,
senyvedni hagyni tilos, nem
engedhető...
fut velünk, mint gyorsvonat
a ketyegő idő, s ha nem kapjuk
el a szárnyát, térdig benne
maradunk a hétköznapi sárban,
a csodátlan, szürke világban,
hol a legszegényebb se kap
egy kegyelem- tallért...
idő, segíts, kiigazítni még,
tudom, kevés vagyok, de
enyémek a szárnyas
gondolatok...
talán ez elég, talán ez kiált,
talán ez segít, hályogos
szemeket fölnyitni, lelógó
kezeket megfogni, szólni:
EMBEREK!!!!!!!!

 

mert mindenki, aki látva látja ezt,
megérti, így nem szabad, így nem
lehet...