Jó lenne veled...

 

...úgy, mint a döntő nyáron,
kinn a szabadban - járni egyet,
karod mindkét vállamon,
megint levenném a cipőmet,
kezemben lóbálnám, s te már
nyugodt lennél, nem küszködnél
az elválás félelmes keservei miatt,
simulna az aszfalt, a tipegő tégla,
a homok a talpunk alatt, s hatalmas
kék szemed nem rejtene többé
fájó könnyeket, mert már maradnál,
csak látogatóba, rövid időre utaznál,
mert eggyé forrt az életünk, rettenet,
szerelem fonta össze, a lelkeket elébb,
sokkal, aztán teljes, szolid diadallal a
testeket...

 

úgy várom érkezésedet és megtanultam,
„légy fegyelmezett”, így nem számolok,s
bármikor jön el a vágyott pillanat, akkor
és ott lesz jól, kitűnően, élhetően, s én
békét lelhetek majd hatalmas alakod
árnyékában, karod biztos, óvó
melegében....

 

ámen