je t'aime – azaz szeretlek

 

amikor forrón tűz nap,
amikor ujjaddal a nyakamon,
csak úgy, végigszaladsz, úgy
ölelj mintha most volna vége,
ne engedd elveszni ezt a szépet
semmi sötétbe, mert ragyogás,
akár könnycsepp, akár kacagás,
csak te vagy nekem, képtelenség
a gondolat, hogy helyetted bárki
más...
igen, szeress, amikor bágyadt sugarak
keserű gondokat hoznak, amikor üdén
rohanok eléd és nem érdekel a holnap,
amikor úgy látod, neked teremtett maga
az isten, amikor olyan szép vagyok, hogy
belerokkanva érzed, az én asszonyomnak
párja nincsen...
mikor egybeforr a testünk az utolsó vággyal,
amikor tudod, ezt nem szabad, senki mással,
amikor széttéped a kezem és a falnak szorítod
egész lázas testem, amikor megérzem, hogy
angyal voltam, csak leküldtek, nehogy magad
maradj itt lenn...
amikor a vágy már imádsággá válik, amikor
nincs bűn, nincs bocsánat, csak kedves arcod
világít, megirigylik a hűvös égitestek és egy
csöpp verejtékért szerelmünkből örökkönségüket
vennék tőlünk meg...
akkor sem csere tárgya, mert te vagy, s mehetek
pokolra, más világra, északra, délre, hóba,fagyba,
vagy az elviselhetetlen, kopár sivatagba, szeretlek.

 

Szeretlek és csak ez számít.
Nem alku, nem dicsőség,
Csak egyszerű, emberi,
Tiszta kötelesség, hogy
Szeretlek, mint senki még a földön,
Hogy a szavaid, a ruháid, a sóhajod
Megőrzöm, viszem magammal, mert
Részem vagy, mint a bőröm, szeretlek.
Vádolva, gyötrőn, őrjöngve, fenségben
És a mennyben, de minden sötétbe is
Leszállok érted, mert részemmé váltál,
Mint fán az éltető kéreg....