Íjfeszes tested...

 

... a falnak feszül, rajta a vékony,
fehér kelme, mely funkcióját
immár elvesztette, így lerepesztem
rólad, testem a tiédre feszül...
az ágy melegébe még elbotorkálunk,
hisz védelem, csend és nyugalom a
szerelem éltető eleme, adjuk meg,
amit megkíván, tiszteljük fenségét...
szerelmem oly régen tiéd, de nem
adtam olcsón, szárnyaszegetten, így
diadalmas most az egész mágia,
vérrel, könnyel, sóval, mézzel,
áztatva vagyok te, s te én vagyok...

 

büszkén viselem magamon a napot,
mely téged hozzám diadalmasan
elhozott...