Hitem erős...

 

...hogy kicsit lakonikusan,
csöppet elveszetten, de dolgaid
közt pontosan pergetve az időt,
s a gondolatot, mely szárnyal,
miközben a kezed jár, s vágyaid
formát öltve, már megfogalmazódtak
a belső, lelki csendben, mely olyan rég
kísér, mint engemet és ezen változtatni,
te is és én is tudjuk, hogy lehet és a létét
egymásnak, azt is tudjuk, csak hol vagy,
még nem árulta el, aki ezt így akarja, s
hol vagyok, eddig neked se mondta...

 

... de hitem erős, egyszerűen csak eljössz
és ebben nincsen mágia, sem filozófia, se
rejtelem, csak ez a bizonyos sejtelem, hogy
terád kellett várnom és azért ilyen sokat,
mert fontos leszel nekem (most is az vagy),
be fogod tölteni az óráimat, mert mindig
azt akartad és vágysz arra, amit én tudok,
csak én senki eddig és ezután se, vánkost
pufókra pofozni és csodás, karcolatlan,
sík kehelybe mélyvörös bort tölteni és
megvetni az ágyadat és előtte terítek
olyan asztalokat és most jössz rá, míg
meg nem jöttem, a gyertya lángja sem
lobogott ilyen szépen és szavakat fogsz
tanulni, melyeket csak én tudok, hisz
csak ők tudják formázni a szárnyas
gondolatot...
mely tudja, igaz vagyok, igaz vagy,
értelek, s te értesz engem, a földön,
s odafönn, a „nemtudom milyenben”...