Hirtelen és könnyedén

 

Elszálltok az életünkből,
Marad az ostoba hiány.
Roland bársonyos hangja,
Attila szenvedélyes, örök
Tüze, kedves mosolya.

 

Nem játszottatok - éltetek,
Ez nehéz kenyér, s egy óvó
Mozdulat hiánya, és már
Árokban az élet, e rongyos
Szekér...

 

Felvételek csupasz szegénysége
Nem hozza vissza izzó fiatal
Tüzeteket, mellyel lerobbantottátok
A közönyt, s élővé lett a masztix, a
Függöny bársonyosabban hullt alá...

 

Még ne !!! Sikoltanám utánatok,
De a szót tőlem átveszi a halál.
Nem haltatok meg, csak való
Lényetek tűnt tova, megszokni
Nem lehet, de tüzes szívetek,
Tehetség lángja, emberség,
Mind velünk itt lüktet....

 

Attila - Roland, ti már letettétek
Az úr asztalára a szépséget, ez
Az egyetlen vigaszunk lehet.

 

 

KASZÁS ATTILA

SELMECZI ROLAND