Ha ott lehetnék...

 

...hol lenni szeretnék,
nem biztos, hogy jó
választás lenne, nem
biztos, hogy meg tudnék
maradni, s nem szaladnék
eszementen, messze...
jó eljátszani a gondolattal
néha, hogy így, meg úgy,
meg az talán...
aztán jön a keserű ízű,
kelletlen ébredés a
páratlan titkokat
elrejtő este után...
a csodák este szoktak
történni, ezen
dolgozunk,
egész nap,
s mikor már szépek
vagyunk, élénkek,
ragyogást lopott
szemünkbe a
várakozás
varázsa...

 

igen, a csoda mindig csak
este történik, s hajnalra
kibontott hajjal elrohan,
rettegve, vagy csak bambán
ébredünk, hajtjuk a szokott
igába a fejünk és nem látjuk
még a nap végét, soha...

 

ezért nem akarok végül is
ott lenni, ahol szeretnék,
mert tudom, hogy igazából
úgysem olyan lenne...
áldás a képzelet, ott minden
lehet, a szárnyán szállva
suhanunk,
nem akadályversenyen
bukunk, borítva lécet,
horzsolva véresre térdet,
s nem szerzünk be fölös
kudarcot, amúgyis
bonyolult életünkbe,
mit oly erővel
mentünk, vagy
próbálunk
menteni a
végleges
szürkeségtől...