Ha egyszer kitavaszodik

 

Illata lesz újra a meleg szélnek,
Lágyan simogat a nap enyhe
Sugára, akkor gyere, elmegyek
Veled. Nem nézünk hátra, nem
Kell többé semmi, ahol elér az
Este ott fogunk maradni.
Nem fogok félni többé, mert te
Mindig velem leszel, nem érdekel
Az elhagyott, messzi bánat többé,
Mert veled egy élet kezdődik majd,
Ha csak egy napra, pár hétre – el.
Nem fog hiányozni semmi, mert
Én veled vagyok, s te ott vagy
Nekem, fogod a kezem és gyorsan
Bepótoljuk a kettőnktől elpazarolt
Életet...
Gyorsan elmegyek, ne félj, s akkor
Visszatérhetsz, de ezt a mesés, úti
Emléket senkinek nem adnád,
Halálosan bánnád, utólag, ha ez
Velünk nem történne meg...
Hátunk mögött hagynánk mindent,
Erre a kis időre, hiszen engem már
Vár a végtelen...

 

Ne engedj el a hosszú útra, kedves.
Megérdemlem, s úgyis veled maradok,
Mindörökre, csak nagyon fájna neked,
Ha ezt az utolsó, derűs, bohókás,
Egyszeri kirándulást
Megtagadnád tőlem,
S nem jönnél el,
Messzire,
Velem...