Gyere, szerelem...

 

...fogd lágyan a kezem,
elég volt már a kemény
kézfogásból, csak nőként
simítsd a tenyerem, sehogyan
máshogy, mert itt vagy végre és
őrült leszek, s a pillanat elég,
ne felejtselek, mert...
volt könny és bánat és magányos
út, most minden együtt, mikor
már éled az okos elme, s nem
enged kószálni, amarra, csak
erre – mert nálad a szerelem,
a tünékeny, szép és sírni volna
kedvem, ha fogom a kezét, ha
beletúrok dús hajába, ha
elémegyek, s szívszakadva
az ajtóban várok rája...

 

nos, emberek, ezért jött le közénk
az a csodás, szép fiatalember, hogy
megmutassa, hogyan éljünk, s hogy
néz ki, ami selejt és nem kell, de ő
nem kellett nekünk és hagytuk
elmenni, s most messziről már
talán tudnánk, mit kell tenni...
késő, a pillanat elszaladt, a
lehetőség elmaradt, de én
érzem őt a napjaimban,
szerelmemben, útjaimban,
s gondolom, bólint, igent...

 

légy velem, kérlek,s bocsásd
meg, amit tettem ellened,
pedig ott se voltam, de
ember vagyok, s csak
akkor nyugodt, ha
minden borzalom
nekem is, általad
megbocsájtatott...