Gyere sétálni...

 

...ki az erdőbe, hív némán egy
kislány, de szívem megértette,
mert 33 évesen gyerek maradt,
űzik a soha nem elérhető hangok,
riasztja a világ, pedig olyan, mintha
mi volnánk, de angyali világa bezárult,
mint tulipán kelyhe, ha eljő az est...

 

szeretlek téged, mintha enyém volnál,
lényed gyógyulás, mosolyod öröm,
egy nem érdemelt ridegségre a te
szereteted a válasz és én ezt
meghatott szívvel köszönöm,
s bár véges a létünk idelent,
mindőnknek, soha nem
felejtem a nyárvég
aranyát...

 

ajándékként jöttél, békét, jóságot,
meghajtott fejet, tiszta értelmet,
jaj - de sokat köszönhetek neked,
ígérni dőreség, de amíg tehetem,
nem fogok soha keserű csalódást
okozni neked és ott maradok
melletted, ahogyan engeded,
mert törékeny lélekhez
törékeny a híd...

 

ez a nem várt, ajándék szeretet
meghat, hozzád köt és felszabadít,
mert hogy mernék én panaszkodni,
mikor téged így meglátogatott az úr...
de jóságod fényében tisztán látom,
neked is ajándék, hogy a földi
undokságtól tiszta lelked a
mesterséges, fehér világban
saját burokban minden
mocsoktól megszabadul...






(A KISLÁNY 18 ÉVES KORÁIG RENDBEN VOLT.
LEÉRETTSÉGIZETT, AUTÓT VEZETETT. AZTÁN
VALAMI ELTÖRÖTT ODABENN. SENKI NEM TUDJA,
MI EZ. TISZTA ÁPOLT LÉNYE, KEDVESSÉGE NEM
TUDJA FELEDTETNI, HOGY AZ Ő VILÁGA MÁR SOHA
NEM FOG HASONLÍTANI AZ NORMÁLIS EMBERÉHEZ.
MÍG ÉL, SZERETNI KELL ÉS NEM ÜTKÖZTETNI A
TÉNNYEL, HOGY VALAMI NAGY BAJ VAN. TUDJA.)