Gondolsz rám...

 

...mikor elszólít a dolog?
gondolsz rám, mikor messzi,
tőled távol vagyok, gondolod-e,
mit csinálok éppen, verset írok,
vagy a levegőt, csak úgy nézem...
érdekel-e, terád szoktam-e gondolni,
nyakadat a képzelet szárnyán csak
úgy – átkarolni, szerelmesen bele
a tested melegébe simulni lágyan,
kivenni a szenvedést, a fáradt
bénaságot belőled bátran...
szoktam- e veled örülni,
vagy veled sírni, s akarok-e
egyszer valóban a csókodba
belefúlni?

 

S akarom-e, megengedem-e
Neked, hogy velem együtt a
Semmibe elszórják porrá
Égetett, már halott szíved?