Gondolsz-e rám...

 

...jeges éjszakán, mikor
sapkádat fejedbe húzva
céltalanul rovod az utcákat,
sorra...
eszedbe jut-e, mikor még
voltam, mikor a nyakadat
szerelmesen karoltam és
suttogtunk egymásnak
édes semmiket...
ez a sok emlék enyém,
vagy tied?

 

tied nem lehet, hiszen
hagytad, küldjelek és
meg is könnyebbültél,
föl is lélegeztél, de már
a sarkad nehezen
csikordult hátra,
mikor hátat
fordítottál
nekem...

 

nem tudta, csak a lelked
tudta, most halt meg a
szerelem, minden nap,
akár nyáron is már
számodra csak
jeges virágot
terem...

 

csak – mert elmentél,
mivel küldtelek,
szófogadó
kedvesem...