Furcsa, hosszú nyakú...

 

...kecses hangszereitekkel
titokzatos, szelíd mosollyal
varázsoltok idegen, finom
muzsikát, benne fátylak
lebbenése, a lélek éppen,
alig – tükrözése, minden
elővigyázatos védelme,
gyógyír sebekre, bánatokra,
beteg, vagy gyógyuló szívekre...
játékotok oly finom, mint a
már alig hunyorgó, lenyugvó
utolsó, lágy napsugár bágyadt,
kedves simogatása...
ti szinte jelen sem vagytok,
nehogy sérüljön a varázs...
titokzatos szitárt hallok,
gongokat, fa tompa
koppanását...

 

azt hiszem, köztetek
otthon vagyok...