Felkelt a nap ma is...
...lenézett az elszürkült
világra,
hol nincs meleg békesség, nem
érték többé tehetség és hála,
csak mennek a dolgok, kifáradt
lábakon, s az ember azon kapja
hirtelen magát – mai is a napokat
számolom, pedig ez a számolás
bizony halálos, mert mindet
magamtól veszem egyenként el...
kérdéseimre nincs, aki szép,
emberi szóval felel, csak pereg
egyik kukoricaszem a más után...
talán egy hirtelen ragyogó
nap,
egyszer mindenért kárpótolhat,
elfelejtek egyszerre minden felleget...
egyelőre az sem ajándék,
hogy
egyáltalán létezni merek...