Felkelt a nap ma is...

 

...lenézett az elszürkült világra,
hol nincs meleg békesség, nem
érték többé tehetség és hála,
csak mennek a dolgok, kifáradt
lábakon, s az ember azon kapja
hirtelen magát – mai is a napokat
számolom, pedig ez a számolás
bizony halálos, mert mindet
magamtól veszem egyenként el...
kérdéseimre nincs, aki szép,
emberi szóval felel, csak pereg
egyik kukoricaszem a más után...

 

talán egy hirtelen ragyogó nap,
egyszer mindenért kárpótolhat,
elfelejtek egyszerre minden felleget...

 

egyelőre az sem ajándék, hogy
egyáltalán létezni merek...